Hogyan találj értékesítőket?

2022. Aug 27., 10:00 Kasza Tamás siker értékesítés képzés személyzetfelvétel

Hogyan találj értékesítőket?

Mai beszélgető partnerem, Kádár Réka, aki több jól fizető "multi-céget" is otthagyott. Az interjúban elmondja Réka, hogy mit tapasztalt és miért döntött a váltás mellett.

Ha magánemberként ki akarsz állni magadért, vagy értékesítőként több pénzt akarsz keresni, vagy vezetőként új munkatársakat keresel, akkor ez az interjú adhat neked olyan nézőpontokat, amiket fel tudsz használni az életedben.

Olvasd el a bejegyzést, és nézd meg a videóinterjút!

Hogyan találj jó értékesítőt? - Kasza Tamás kérdezi Kádár Rékát!

Visszahívott a HR-es, hogy érdekelne-e egy projektmenedzser állás. Elmentem megnézni, egész jónak tűnt, szóval azt mondtam, hogy oké legyen ez. Bementem első nap, elém rakták a munkaköri leírást és azt mondták, hogy majd ki fog derülni, hogy mit kell csinálnom. Most jönnek a projektek, egyelőre még kialakulóban van az egész. Kiderült, hogy fogalmuk sem volt semmiről. Ami nagyon jó volt, hogy láttam a gépeket, hogy hogyan történik a gyártás, belevontak a működési folyamatokba, vittek megbeszélésekre. Ez nagyon jó volt, de hónapokig senki nem mondta el, hogy mit kell csinálnom. Bolyongtam és próbáltam rendszert találni. Magamnak írtam a leírásokat, hogy hogyan néz ki a napom, mit csinálok. A másik dolog, hogy ez egy tipikus magyar vállalat volt, ahol az emberek imádtak panaszkodni. Lényegében egy-két elejtett szóval az etikátlanság is kezdett felszínre jönni, szóval egyre világosabbá vált, hogy ez a szervezet nem úgy működik, ahogy kellene. Aztán jött egy audit. Azt mondták, hogy nem lesz semmi gond, ott lesz a minőségellenőr, ő majd segít. Úgy képzeljétek el, hogy nekem kellett fordítani mindent. Végül megoldottam, átmentünk az auditon, de nagyon kényelmetlenül éreztem magam. Ez egy elég nagy törés volt, hogy nem éreztem a támogatást. Nem azzal volt gondom, hogy bedobtak a mélyvízbe, mert azt alapvetően szeretem, de ha már ott vagyok, akkor meglökhettek volna, hogy elkezdjek úszni.

Aztán felhívtak az IBM-től, hogy van egy HR-es munka. Ott olyanokban csúsztak meg, hogy nem volt gépem, nem voltak jogosultságaim. Kaptam egy munkaköri leírást, de nem értettem a szavakat benne. A kolléganőm elkezdte magyarázni, mindenbe belekapott, hogy ezt meg azt kell majd csinálnom. Ebből is próbáltam egy rendszert kidolgozni, hogy hogyan fogok dolgozni. Aztán elkezdtem dolgozni és minden csatornáról érkeztek az emailek. Sehol nem volt leírva, hogy ha ez meg ez történik, akkor mit kell csinálni, hogy melyik feladatot ki fogja megcsinálni, ki a felelős érte. Valaki egész nap elvolt, nekem az új dossziék halomban álltak az asztalomon, majd megszakadtam, estig ott dolgoztam. Velem szemben meg a kolléganőm azt mondta, hogy unatkozik, mert a főnök nem ad neki munkát. Szóval a munka nem volt jól elosztva. Ahogy a főnököm is egyre több munkát kapott nem tudott már annyit foglalkozni velünk. Az irodája is máshol lett és csak egy-egy megbeszélésen találkoztunk vele. Valószínűleg én még nagyon sokáig ott maradtam volna, mert jó volt a légkör, viszont nagyon éreztem a nyomást. Elindítottak folyamatokat, projekteket, de semmit se fejeztek be. Ez olyan stresszt okozott, hogy már egy kihívásom is lett emiatt. Odáig fajult a dolog, hogy kés alá akartak küldeni, de ezt én nem akartam. Az orvosom azt mondta, hogy csökkenteni kellene a stresszt, amin jót nevettem. Novemberben mondtam fel úgy, hogy fogalmam sem volt, hogy mit fogok csinálni. Nem volt B tervem, viszont úgy éreztem, hogy ha most nem lépem meg, akkor soha.

Januárban hívtak, hogy Kasza Tamás fog tartani egy céltervezést, ami nekem pont jól jött. Odamentem a szünetben Tamáshoz és azt mondtam neki, hogy tréner akarok lenni. Vázolta a szitut, hogy oké persze, de először nem fogok pénzt keresni, meg kell felelni dolgoknak, szóval menjek el a Jedi képzésre. Fogalmam sem volt, hogy mi az, innen kezdődött a történet. Elmentem a képzésre és rájöttem, hogy a kommunikációról semmit sem tudok, pedig addig azt hittem, hogy elég jól kommunikálok. Megkérdeztem, hogy mikor dolgozhatok már? Valamit hadd csináljak már!

Fogtam magam és elkezdtem beszélgetni az emberekkel, hogy jó akkor én eladom az Ildi szervezésijét. Tökre élveztem, pedig az volt előtte a fejemben, hogy én soha nem fogok értékesíteni. Biztos, hogy nem fogok odamenni az emberekhez, ez tökre nem volt nekem reális. Akkor már nem volt kérdés, hogy megcsinálom, az a durva, hogy nem kételkedtem magamban. Ami nagyon fontos még ezzel kapcsolatban, hogy a Gabi lenyugtázott, hogy jól csináltam, hogy ügyes voltam. Megkérdezte, hogy kivel mit beszéltem, végig követte az eseményeket. Utána megkaptam az első feladatomat, hogy ezt a listát hívjam fel, ezeket erre kell lezárni. A Gabi folyamatosan kérte, hogy írjak jelentést, hogy kikkel beszéltem, mit csináltam. Ez nekem nagyon fura volt, nem tudtam hova tenni az érzést, hogy valaki ennyire törődik velem. Nem csak az érdekelte őket, hogy értékesítőként hogyan működök, hanem az emberi oldalát is nézték a dolgoknak. Ez a kulcs, hogy nem azt nézik, hogy milyen értékesítő vagyok, hanem hogy milyen ember vagyok.

Vannak nehéz időszakok, egyszer mondtam is a Tamásnak, hogy beszéljünk, ugye meg akartam gyónni neki. Taknyom, nyálam egybe folyt, bőgtem, mint az állat, hogy ez nekem nem megy. Azt vártam, hogy azt mondják, hogy hát sajnáljuk. Ehelyett tök nyugodtan ültek, mosolyogtak. Elkezdték megoldani a problémát, hogy mit fogunk másképp csinálni és hát megoldottuk. Az volt az egésznek a lényege, hogy kezelték a dolgot, nem rám hagyták, hanem megnézték, hogy mi a baj. Pedig tényleg szar volt a statisztikám, szóval mondhatták volna azt is, hogy hát nem teljesítesz, szevasz, de nem ez volt. Aztán a magánéletem sem ment olyan jól, egyszer majdnem férjhez mentem. Most már azt mondom, hogy hálistennek nem tettem.

A csapat folyamatosan ott állt mellettem, támogatott, szóval abban a hónapban kb. kétszer annyit kerestem. Nagyon fontos az, hogy hogyan kezelik az embert, problémáit, a statisztikáit, hogy hogyan jutalmazzák. A legtöbb helyen úgy van, hogy ha valaki szarul teljesít, akkor elkezdik pátyolgatni, de itt nem ez történik. Egészen addig nem szólt nekem senki, amíg én nem mentem oda a Tamáshoz, hogy ez van, kezdjünk vele valamit. Onnantól kezdve, hogy elkezdtem felfelé szárnyalni, kaptam a megerősítéseket, a jutalmakat és ettől még motiváltabb lettem. Még jobban azon dolgoztam, hogy odategyem magam, hogy új dolgokat tűzzek ki, ez egy tök jó játék köztünk. Nagyon fontos, hogy mindig ott legyen egy cél és ennek nem kell nagy dolognak lennie. Itt tanultam meg, hogy mennyire fontos, hogy lenyugtázzuk az embereket, hogy jutalmazzuk őket és hogy legyen játékosság, hogy érezzék a törődést. Olyanok vagyunk, mint egy nagy család, szóval én ezért váltottam a multiból, mert így lett egy családom.