MAGYAR MESE

A DIÁK, A KIRÁLYLÁNY, A HEGYI TÜNDÉR ÉS A SZŐKE HERCEG

Első fejezet

A Garabonciás Diák

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Garabonciás Diák. Azért volt garabonciás, mert tudott hatni az elemekre. A tűzre, a vízre, a levegőre, a földre, és a fémekre. Leginkább csak vihart támasztott, hogy villámok sújtsanak le a magasból. Nagy kalapja volt, ami felfogta az esőt. Útiköpenye, ami ellenállt a fagynak. Tarisznyája, amiben sok minden elfért, és természetesen egy vándorbotja. Bükkfából vágta már vagy öt éve. Négy centiméter átmérőjű volt, és csak a könyökéig ért. Nem akart hosszabbat, mert az erdőkben elakadt volna vele, de ezzel még a meredek domboldalon is fel tudott baktatni viharban.

Bizony egy bot jól jöhet bármikor. Kóbor kutyákat lehet vele elüldözni. Rá lehet vele koppintani egy bátor medve orrára, és nem utolsó sorban kard ellen is tökéletes volt, mivel a Diák jól tudta forgatni. Kellett is neki, mert hát néha harcba keveredett. Főleg ha kitudódott, mit jelent a Garabonciás magyarul. Mert azt majdnem senki nem tudta, és ha megkérdezték, akkor bizony nem nagyon beszélt róla. Kerülte a bajt, ahogy tudta.

Egyik nap egy közeli faluba vetette az útja. Vasárnap volt, ezért elment a templomba. Nagyon szép mise volt, pont a lelkének való. A Papnak fel is tűnt, hogy van egy idegen. Meg is akarta ismerni, kitudni, mik a tervei. Aztán a Diák mosolya is tetszett neki. A Pap egyből tudta, hogy alamizsnára is számíthat.

Na te Diák, hány iskolát jártál ki? - jól tudta mindkettő, hogy bizony tizenhárom iskolát kell a Diáknak kijárnia, hogy megkapja a Titkok Könyvét.

Én kijártam Pap Uram mind kétszer is, de úgy hallom harmadszor is kell, mert a Titkok Könyvét azóta se kaptam meg! - szomorodott el a Diák, mert a Pap a lényegre tapintott.

Nem azért mondom te Diák, de a közeli Elvarázsolt Kastélyban már az új iskolákat lehet végezni. Látom te eszes gyerek vagy, gyors vagy, és okos. Nagy szerencséd lehet, mert úgy hallottam egy hozzád való társ is csatlakozik a tanuláshoz messze földről, és hát lehetnél a tanulótársa - mert az iskolákat csak párban - egyszerre ketten lehetett végezni, annyira veszélyes volt, amit tanultak, és csináltak.

Ki légyen az Pap Uram? Hátha kedvemre való.

Előbb perkálj le nekem háromszázötven dénárt, mert az a díja a tanulásnak, és hát nem garantálhatok semmit, amíg nem szánod rá magad a dologra.

De azt csak meg mondhatja kire gondolt, nem? - kérdezte a Diák.

Megmondhatnám, de ha tetszik, akkor leperkálod ma?

Legyen.

Nohát, a messzi Hargita lábainál van egy kis város, és annak a városnak a Jó Tündére az. Ő is már elvégezte az iskolákat korábban. Többször is. Sőt négyes szintű boszorkány vizsgája is van.

És SÁRKÁNYT legyőzött-e már? - mert ez volt a legfontosabb. A Diák még sem akarta, hogy köze legyen egy kezdőhöz.

Persze, hogy legyőzött. Hiszen tudod, hogy nem is lehetnél párban mással. No lám, vedd elő az ezüst karkötődet, amit a Sárkány köpött ki, amikor megölted.

A Diák pedig felhúzta az inge ujját a jobb kezénél, és a csuklóján ott figyelt a sárkányezüst. A Pap szerette figyelni a karkötőt. Meg is kért minden Sárkányölőt, hogy mutassa meg neki, mijük van. Ahogy jobban nézte, egyre jobban világított, mint a Hold. Bizony még szerencsétlenségünkre, de ritkák voltak a Sárkányölők. Bár az iskolánál egyre többet lehetett látni, mert mind készült, hogy legyőzzön háromfejű, öt fejű és a hét fejű sárkányokat is, amik az Óperenciás Tengeren túl okoztak problémákat. A hétfejű sárkányok már arany karkötőket köptek ki. Olyan sárkányölőkből is volt két tucat errefelé. Aztán azok nagyon felizgattak mindenkit, hogy jó vállalkozás ez. Érdemes neki menni a kalandnak. Ezért aztán egyre többen iratkoztak be az iskolába.

A Diák még habozott. Elővette a tükrét a tarisznyájából. Mormolt valamit az orra alatt, majd eltátotta a száját. A tükör képében a Hegyi Tündér mosolygott vissza rá, ahogy éppen a hegyet mászta. Nem volt nagy növésű, pont jó a hegymászáshoz. Égszínkék szemei bölcsen csillogtak. Ezeknél a Tündéreknél nem lehetett a korukat tudni, mert épp úgy lehettek ezer évesek, ahogy tizenhatévesek is. A formájuk nem változott, csak szépült a korral. Hegymászás közben a Tündér elővette varázsbicskáját, és azzal segítette fel magát a hegytetőre. Ott a meredély szélére ment, és lenézett. Nagy mélység tátongott alatta. A Diáknak már ettől felfordult a gyomra.

De akkor látta meg a Tündér sárkényezüst karkötőjét. A Diák így azonosította be, ki is az.

Ezt ismerem - mondta. - Felettébb ugri-bugri.

Az - mondta a Pap. - Segíteni fog majd a harcban. Láttad magad, van varázsbicskája is.

De a Diák még nem akart fizetni. A Papp fohászkodás helyett hívta a Főapácát, aki nagy híve volt a rítusoknak. Az meg el is kezdett rímánkodni, hogy ezen a héten nagyon ki kell fizetni az új gyertyákat, és ha most sikerül, akkor minden pap, lelkész, sekrestyés, apát és apáca ajándék gyertyákat kap erre a hétre, mert most még Karácsony van, ami elmúlt, de még az van, és hát nem pont háromszázötven dénár hiányzott a pontos összeghez. Ahogy elnézte a Diák a Főapáca haját, azon megcsillant a Nap fénye, szerte szét szórta szikráit. A Diák szemébe is került pár ezer. Aztán ilyenkor már nem tudott annyira gondolkodni, meg ellenállni, de hát úgyis akarta a Titkok Könyvét, ezért eldöntötte, hogy akkor már mindegy mikor fizeti ki. Hát kifizette most a tandíjat.

Nem fogod megbánni - ígérte a Pap és a Főapáca. - Itt egy nyugta, ezzel menj az Elvarázsolt Kastélyba, és keresd meg az Öreg Kádárt. Mire odaérsz, már a Hegyi Tündér is ott lesz.

Öreg a nénikétek! - fogadta a Diákot és a Tündért a Kastélyban a Kádár. - Itt van egy huszonöt literes hordó, ezt ezen a héten megtöltitek. Aztán minden héten egy újat kaptok, és azt is megtöltitek, és egészen addig itt maradtok, amíg én nem mondom nektek, hogy elmehettek! Mert nekem senki ne mondja, majd amikor elmentek a három, öt vagy hétfejű sárkányra vadászni, hogy nem kaptatok jó kiképzést.

Aztán mit töltsünk a hordókba? - kérdezte a Diák.

Sárkányvért. Ahogy megöltök egyet, felfogjátok a vérét, és visszahozzátok a hordót. De mielőtt elkezditek a harcot, meg kell ismernetek egymást. Meg kell látnotok a másik fogának a fehérjét, földbe kell döngölnötök egymást, fához vágni a másikat, és mindenekelőtt megtanulni fát hasogatni a másik hátán, anélkül, hogy az fájna.

Ennek neki is gyürkőztek. Előbb a Tündér hajította fától fáig a Diákot. Aztán cseréltek. A Diák lökte a fához a Tündért, hogy az csak nyekkent. Ez bizony nem tetszhetett neki, mert morgó hangot adott. De a Diák nem figyelt fel erre, mert nem tudta még az összefüggéseket. A döngölés következett. A Tündér a Diákot nyakig, a Diák a Tündért csak vállig tudta beledobni a földbe. Ezt a Diák felettébb nem értette, mert hát eddig azt hitte ő az erősebb. Ezért aztán újra felemelte a Tündért, aki kikelt magából, mert döngölni csak egyszer lehet. A Tündér nagy dühében hatalmas hegyi farkassá változott, vicsorogva közeledett a Diákhoz, fekete sörénye az égnek meredt, állkapcsa csattogott. Így ismerte meg a Diák a Tündér foga fehérjét, hát mert eddig nem tudta, hogy a Tündérnek Alakváltó férje volt. Az pedig a varázslatát megtanította az asszonynak, aki onnantól bármikor farkassá változott, amikor csak akarta. A Diák most már azt is megértette, hogy a Tündér hogyan győzhette le első sárkányát. Simán átharapta a torkát. De a Diák sem volt rest, azonnal aranyszőrű bikává változott. Szarvaival távol tartotta magától a fogakat, amik bele akartak marni húsába.

Ez döntetlen - szólalt meg a Regős, aki oda lépett az egyik fához, és érdeklődve figyelte őket. Kiderült ő lesz a bíró a küzdelemben. - Jöhet a fahasogatás. Mindketten visszaváltoztak emberré, és jót derültek, hogy kitudták egymás titkát. Egyáltalán nem haragudtak egymásra, mert hát ennek ez volt a módja.

Előbb a Diák húzta le az ingét és feküdt a földre, a hátára egy jó nagy tönkfa került. A Tündér a varázsbicskájával miszlikbe aprította a fát se perc alatt. A Diáknak még a haja szála sem görbült.

Ekkor egy Veréb szállt a Regős vállára, és csivitelő hangon mondta:

Megfelelsz te lány! Most a Diák jön - ebből tudták meg, hogy két bíró is van, nem csak egy.

A Diák ahogy előkészült a művelethez elővett egy lúdtollat.

Azzal meg mit akarsz? - kérdezte a Tündér, mert sehogy sem értette, hogy most akkor csiklandozni akarják, vagy fát vágni a hátán.

De a Diák nem foglalkozott vele, hanem elmormolt egy varázsigét, és a lúdtollból lángoló pallos lett. Mert a tollban villámok ereje volt gyűjtve, és most a Diák ezeket befogta magának dologra. Hármat suhintott és a a tönkfa ezer darabban szóródott szerte szét. Így tanultak meg egymás hátán fát hasogatni anélkül, hogy abból bajuk származott volna.

Na jól is van ez - mondta a Veréb. - Most akkor előbb a Bocskor Készítőt kell megkeresnetek, majd a Nemes Vitézt. Az lesz a második és a harmadik iskolátok. Aztán mehettek sárkányt ölni.

A könyvet annak idején 36. Kasza Nap belépőjeként lehetett megvenni:
Következő Kasza nap

Mivel a kinyomtatott könyvvel elértem a kitűzött célomat, ma letöltheted PDF-ben ingyenesen a könyv jobboldali képére kattintva. (Mobilon keresd a felső Ingyenes menüben a letöltési linket!)

A rajzot készítette: Ágnes Zsámboki
Itt lehet megnézni a munkáit:
https://www.facebook.com/neskiart

Üdvözlettel/Best Regards,
Kasza Tamás

Lezárási Specialista, Best Seller Író, Nemzetközi Tréner
Sales Closing Specialist, Best Seller Writer, International Trainer

Következő bejegyzés Előző bejegyzés