"A magány ötven árnyalata" új könyv a Kasza napon!

Helembai Ildikó kolléganőnk is író lett! Igazából ez egy romantikus regény, ami főleg a szingli nőknek íródott. Tetszeni fog, mert Happy end a vége. A könyv fikciónált, de azért megismerheted Ildikó gondolkodásvilágát. A feleségem utálja a csöpögős dolgokat, és szerinte ez a könyv pont eltalálta a határt. Nagyon tetszett neki! Ő volt az olvasó szerkesztő.

Ezzel most már a 4. munkatársam is előlépett íróvá. A csapat fele. Nálunk mindenki tréner, és mindenkit megtanítok írni is.

Na de két részt Ildikó engedett, hogy hírlevélbe kiküldjek. Mit szólsz hozzá?

És láttad már a borítóját? Hát itt van.

A könyvet kizárólag a Kasza napon lehet majd megvenni a 45. Kasza nap belépőjeként június 5-én 5.000 Ft-ért. Aztán utána 10.000 Ft lesz, mint a többi könyvünk.

Jó szórakozást a részlethez:

TIZENKETTEDIK FEJEZET

KI IS VAGYOK ÉN?

Újra össze kell magam raknom. Teljesen ledarált az élet és az utolsó kapcsolatom. Árnyéka vagyok önmagamnak, újra meg kell ismerni magam és helyrehozni azt, amit magammal szemben vétkeztem.

Szerencsére a munkatársaimmal két hét múlva indulunk a Karibra és tudom, hogy ott majd fel tudok töltődni és újra megtalálni önmagam, azt, aki valaha voltam, vagy aki igazán lehetek. Rájöttem, hogy az életemben a legfontosabb személy én vagyok és mindig én kell, hogy legyek a legfontosabb. Nem adhatom fel önmagam senki kedvéért, mert akkor mindannyian veszítünk. És a mindannyiant úgy értem, hogy mindenki, aki körülöttem van, akivel valamilyen közös dolgom van.

Az életem különböző területei kölcsönhatásban vannak egymással, és ha én szarul vagyok, akkor azt a barátaim, a munkatársaim, de még az ügyfeleim is megérzik és nem lesz rájuk jó hatással. Túl nagy a felelősségem, nem tehetem meg, hogy nem vagyok jól. Kiskoromban arról álmodoztam, hogy felnőttként híres leszek, sok ember fog szeretni és ezt mára el is értem. Nem hagyhatom cserben az embereket azzal, hogy nem vagyok önmagam és rossz példát mutatok.

Ez a 10 nap a Karibon segít abban, hogy tisztábban lássak és elkezdjem összevakarni magam a romok alól. Még tavaly eldöntöttem, hogy a 40. születésnapomat itt fogom ünnepelni, és rájövök, hogy tényleg itt vagyok. Egyre többet mosolygok és kezdem magam újra emberi lénynek érezni, aki szereti az életet. Az, hogy szeressem önmagam, higgyek magamban és mindig legyek önmagam annyira fontos üzenet a számomra, hogy még magamra is tetováltattam. SOHA többet nem engedem meg magamnak, hogy ne ez alapján éljek. Én vagyok az egyetlen, aki egész életemben itt leszek magammal és akire bármikor számíthatok. Nyilván vannak a barátaim is, de ÉN vagyok a legstabilabb társa önmagamnak. Ezért meg kell magam becsülni és jó állapotban tartani, mert ez tényleg egy olyan barátság, ami soha nem ér véget.

Itt az ideje, hogy új ideális képet írjak, de most már nagyon ügyelve arra, hogy pontosan fogalmazzak. Amikor kész, átolvasom és rájövök, mennyire más tulajdonságok kaptak hangsúlyt benne, mint az előzőben. Igazából pont leszarom, hogy a másik milyen filmeket vagy milyen zenét szeret, nem ez fog egyben tartani egy kapcsolatot. Sokkal inkább az azonos hullámhossz, a hasonló képzettség és szellemi állapot az, amik a leginkább hangsúlyosak. Egy barna szemmel pont olyan szerelmesen lehet nézni, mint egy zölddel, de a tiszteletet, megértést, odafigyelést nem lehet pótolni semmivel.

Időközben megtanultam egyedül lenni. Rájöttem, hogy korábban azért mentem bele kapcsolatokba tüzetesebb vizsgálódás nélkül, mert nem akartam egyedül lenni. Még mondtam is sokszor, hogy nem szeretek egyedül lenni, és az esélyét se akartam megadni annak, hogy pár nélkül legyek.

Tisztába kerültem az értékeimmel és pontosan tudom, mit tudok nyújtani egy arra érdemes pasinak. Már nem akarok görcsösen együtt lenni valakivel, mert nagyon élvezem az életet egyedül is. Vannak barátaim és újra sok időt tudok velük tölteni. Úgy vagyok vele, hogy ha jön bármilyen lehetőség az életben – persze a törvényesség és etikusság keretein belül –, akkor élek a lehetőséggel. Soha nem voltam ilyen spontán, mint most és ennek köszönhetően ezen a nyáron bepótoltam az elmúlt néhány évet bulizás szempontjából.

Újra szépnek látom magam és vidám vagyok, annyit nevetek, mint még talán soha. Már nem mondogatják nekem, hogy milyen komoly vagyok, amit amúgy is annyira utáltam mindig. Boldog vagyok, még akkor is, ha jelenleg nincs társam az életben. Egyedül vagyok, de cseppet sem vagyok magányos, mert rengeteg jó ember vesz körül. Szeretem az életem és szeretem a barátaimat.

TIZENÖTÖDIK FEJEZET

Eltelt egy év azóta, hogy utoljára komoly kapcsolatom volt és kezd gyanús lenni, hogy hónapok óta egyáltalán nem érdeklődik irántam egyetlen pasi sem. Ennyire csúnya és ennyire gáz nem vagyok, úgyhogy ennek más oka kell, hogy legyen.

Már egy jó ideje tudom, hogy mindent, ami velem történik, én okozok valahogy. A jót is és a rosszat is. Nem keresek külső indokot, mert én vagyok az ok mindig. Ezért elkezdem azt nézni, hogy vajon mit csinálok, hogy egyáltalán nincs érdeklődés az irányomban. Mert bármennyire szeretek egyedül lenni, azért nem az az elképzelésem, hogy egyedül öregszem meg. Szeretném megtalálni a másik felemet, azt a pasit, aki megfelel számomra, és akit én is boldoggá tudok tenni.

Szerencsére ismét itt vagyunk a Karibon, így van lehetőségem arra, hogy egy olyan környezetben rakjam helyre magamban a dolgokat, ahol aztán semmilyen zavaró tényező nincsen. Ahogy a medencénél állok, hirtelen felvillan bennem egy gondolat. Annyira rögzült a figyelmem egy pasin, annyira akartam őt, hogy emiatt teljesen leállítottam minden áramlást magam körül. Így nem csoda, hogy nem írt rám senki, hogy meg akar ismerni. A gondolat annyira gyors, hogy ahogy felvillan a fejemben, máris eltüntetem. Érzem, ahogy egy fal leomlik az elmémben és olyan sebességgel nyílnak meg a lehetőségek előttem, ahogy a hömpölygő folyó áramlik. Nagyjából három másodperc volt az egész, mégis tudom, hogy kinyitottam az ajtót a boldogság előtt. Mert valószínűleg eddig is itt volt a környéken, csak nem akartam beengedni.

Mi sem nyugtázza jobban azt, hogy a döntésem helyes volt, mint az, hogy még aznap délután két pasi is rám írt és elkezdtem velük levelezni.

A Karib óta még sokkal jobban szeretem önmagam és a barátaimat. Nagyon sok barátom van, de van néhány igazán közeli, akik mindig mellettem vannak, bármi is történjen. Köszönöm Nektek, hogy vagytok, és hogy még szebbé teszitek az életemet! Nagyon szeretlek Benneteket!

Teljesen letisztult bennem, hogy mik a céljaim és milyen partnert keresek hozzájuk. Tudom, hogy hamarosan megtalálom azt a pasit, akit mindig is akartam, és akivel kölcsönösen boldoggá tesszük egymást.

Már nem félek az egyedülléttől, mert nem fog sokáig tartani. És nem félek attól sem, hogy megválogassam, kivel akarok együtt lenni. Magabiztos, céltudatos nő lettem az évek során, aki pontosan tudja, mi a jó neki és abból nem enged. Ez most talán keménynek és önzőnek hangzik, és megnyugtatlak, az is. Rájöttem viszont, hogy máshogy nem tudok olyan minőségű életet élni, amilyet szeretnék, és itt most nem az anyagi javakra gondolok, hanem a lelki háttérre. Olyan pasi kell, aki feltölt, megnevettet, akivel együtt sokkal erősebbek és sikeresebbek vagyunk, mint önállóan. Akinek vannak céljai, álmai, de támogatja az enyémeket is. Aki mellett egyenrangú fél lehetek és akire bármikor támaszkodhatok. Elegem van abból, hogy otthon is az ügyvezetőt játsszam. Nekem is kell egy kis kikapcsolódás, és esténként nem akarok főnök lenni. Egy erős, határozott, okos pasira vágyom, aki jó döntéseket hoz és nem az az utolsó mondata mindig, hogy „igen drágám”.

Megerősödtem és stabil lettem. Ezt részben annak köszönhetem, hogy végignéztem, mi mindent értem el az életben eddig, és mennyi mindenkinek segítettem. Másrészt pedig annak a számtalan képzésnek, amit az évek alatt, főleg az utóbbi két évben elvégeztem. Olyan magabiztosságot kaptam, amit soha, senki nem tud tőlem elvenni. És bár nagyon nehezen ment először, de megtanultam önzőnek lenni. Ne értsd félre, nem a rossz értelmében, mert továbbra is mindenemet odaadnám másoknak, ha azzal tényleg segítenék, ezt a barátaim tudják igazán. Önző vagyok olyan értelemben, hogy soha többet nem tolom magam háttérbe senki kedvéért. Fontos vagyok önmagam számára és szeretem magam. Nem vagyok betegesen önimádó, de eszembe nem jut leértékelni önmagam vagy rosszat mondani magamra, még akkor sem, ha senki nem hallja.

Ez a magabiztosság megszépített kívülről is. Régóta tudtam, hogy az életem igazán 40 felett fog elkezdődni, és ez valóban így is lett. A legszebb korszakomat élem és nagyon élvezem az életemet, imádom a munkámat, a munkatársaimat – akik valójában a barátaim –, az ügyfeleinket és minden szociális lényt ezen a Földön.

Jó érzés önzőnek lenni. Olyan sokszor nyomtam magam háttérbe mások miatt, még akkor is, ha nem kérték, hogy időközben elfelejtettem élni és elhomályosultam önmagam számára is. Így hogyan várhattam, hogy mások, főleg a pasik észrevegyenek? Hiszen én se láttam magam…

Az élet ismét ragyogó, a jövő pedig fényesen csillog előttem és arra vár, hogy valóra váltsam az álmaimat. Én pedig itt vagyok, felvértezve minden tudással és tapasztalattal ahhoz, hogy elérjem őket.

Hogy tetszett?

Nekem nagyon! Jelentkezz Kasza napra, hogy az elsők között meg tudd venni ezt a könyvet.

Megjegyzés: A könyvet kizárólag a Kasza napon lehet majd megvenni a 45. Kasza nap belépőjeként 2019. június 5-én 5.000 Ft-ért. Aztán utána 10.000 Ft lesz, mint a többi könyvünk.
Következő Kasza nap

Üdvözlettel/Best Regards,
Kasza Tamás

Lezárási Specialista, Best Seller Író, Nemzetközi Tréner
Sales Closing Specialist, Best Seller Writer, International Trainer

Következő bejegyzés Előző bejegyzés